Mi Nők, amikor fiatalon keressük életünk szerelmét, nem csak egy kellemes szexuális kapcsolatra vágyunk, ami hosszú távon biztosíthatja, terveinkhez méltón az áhított gyönyört. Nem is csak egy jó kiállású, jóképű Férfira, akinek oldalán magabiztosabbak lehetünk, bármerre is járunk. Kutatjuk azt az embert, aki – előzetes számításaink szerint –garantálja majd az együtt alapított családunk biztos, egzisztenciális hátterét. S ha úgy érezzük, megtaláltuk, kezdünk mélyebbre ásni.
De biztos, hogy a szerelmünknek, lelki támaszunknak is kell lennie, ugyanannak az embernek?
Nem feltétlenül.
Lelki társunk segít, motivál, bíztat, velünk gondolkozik és keresi a megoldásokat, így Általa fejlődünk, formálódunk, egymást táplálva alakulunk két külön személyiséggel, szinte egységet képezve valaki, valami újjá.
A szerelmünk kapcsolati minősége más lehet. Változó az együtt eltöltött idő hossza, spirituális tartalma és töltöttsége egyaránt, ahogyan a kötődés mértéke is a két, nagy ritkán három ember között.
Ami közös, így mindkét kapcsolati státuszban dominál, az a lelkiismeretünk. Akár azonos nemű, akár azonos pályán játszó partner a lelki társunk, tartozunk Neki. Ahogyan tisztában vagyunk lelkünkkel, úgy ismerjük meg az Övét is a kölcsönös kapcsolódás folyamata által, s annál nagyobb bizalomban részesítjük Őt, s fogadjuk magunkba bizalmát. A Dalai láma, valaha színekkel fejezte ki kapcsolati rendszerünk részeit. A lelki társak színe a fehér, ami a tisztaság, a szűziesség megtestesítője. Kérdem én, mégis mi a helyzet, ha mocskos, erkölcstelen, szégyellni való dolgokban szorulunk segítségre? Amikor nem ártatlanul érkezünk meg a felismeréshez? És megtaláljuk azt a másikat, aki ugyanazt a mokaszint viseli, mint mi. A fehér jelképezheti az Egymás általi, kölcsönös megtisztulást is?
Mindenkinek van lelki társa. Sőt, esetleg több is lehet életünkben. Akár egy adott időintervallumon belül is.
De felismerjük egyáltalán, amikor egymásra találunk? No és ha soha nem jön létre a kapcsolódás köztünk?
Lelketlenül nem lehet! Aki magára sem figyel, hogyan várható el, hogy másra, annak rezgéseire fókuszáljon? Abból semmiképp sem alakulhat ki spirituális összhang. Keressük kitartóan, de legalább vegyük észre érkezését! Mindenki vágyja a belső nyugalmat, hogy szavak nélküli kommunikációval is érezze a másik gondolatait, érzéseit, rezgéseit.
Sorstársak Ők, akiket azonos dolgok lelkesítenek, azonos gondolatok foglalkoztatnak. De az is lehet, hogy a lelki társak éppen kiegészítik egymást, ellenkező mentalitással bírnak, s éppen ezen erővel nyújtanak segítő kezet?
Akárhogy is, lehet Nő, vagy Férfi, kortól függetlenül egy igaz barát, hirtelen felbukkanó idegen, aki azonos problémákkal küzd, legyen az futó románc, mely mégis több egyszerű szexuális kapcsolatnál, vagy egy hasonló karakterű és érzelmekkel bíró családtag, azért mindannyian arra vágynánk, hogy életünk szerelme, a nagy Ő bírjon azonosulni velünk őszinte társként jóban, rosszban, mindörökké. S egyetlen személyben – pontosabban mi, kettőnkben – összpontosuljon mindaz, amit ezen életünktől vártunk.
Legyen így! De azért sose hanyagoljuk, vagy felejtsük el Őket, akik – azonos „lelki kötelékbe” rendeződve, mellettünk álltak éppen akkor és ott, amikor szükség volt Rájuk, rövidebb, hosszabb ideig, velünk egységben, lélekemelő erővel bírva! Lelkesen, velünk társulva.
ÚJ EGYENSÚLY – LELKEK TÁRSULÁSA: NEM MINDIG A SZERELMED A LELKI TÁRSAD