Kapcsolatok

2

Ismerősök, barátok…Jönnek, mennek az életünkben.Jók is, rosszak is. Van, akit a megismerés pillanatában küldenénk tovább, s van, akiből sosem elég. Mindegy, hogy egy napra, egy hétre vagy egy életre van velünk valaki, annak mindig oka van. A sok átutazó között mindig vannak, akik állandóak. Barátaim, tükreim. Barátságaimra visszatekintve meg kellett állapítanom, hogy valahogy mindig máshogyan intenzív. Vannak, akik éppen napi gyakorisággal szerepelnek az életemben és van, aki éppen eltűnt. Aztán történik valami, és előkerül. Újra van dolgunk egymással. Újra meg kell látnunk egymás arcában magunkat! Akadnak időnként új kapcsolatok, amik hirtelen nagyon intenzívek, szinte sosem elég a másikból, aztán egyszer csak lecsendesedik. Nincs vita, nincs veszekedés, csupán… épp elég. Eltávolodunk. Ha újra lesz dolgunk, újraéled a dolog. Magam sem értem, hogy mitől lesz valaki egyik pillanatról a másikra, a semmiből minden napom részese, hogy mitől érzem olyan intenzíven szükségét a közelségének. De kell! Kellünk egymásnak. Valami dolgunk van. De mert nyitott vagyok mindenre, és mindenkire, már nem ér meglepetésként ez sem. Boldoggá tesznek az új ismeretségek, az új barátságok. Igyekszem elfogadni, ha valaki “csak’ átutazó, “csak” villanás. És igyekszem elfelejteni, ha valakinek az volt a dolga, hogy bántson. Mert nem engedhetem meg magamnak a haragtartás luxusát. Nincs rá időm, nincs, erre pazarolható energiám. Olyan, mintha mindannyian kisebb-nagyobb bolygók lennénk. Jövünk, megyünk, ütközünk, kerülgetjük egymást. Szeretem ezt. Nagyon. És végtelenül hálás vagyok azoknak a kis bolygóknak, akik egyedi villanásaikkal meghatározói életemnek! Még akkor is, ha van aki nem nagyon tudja, vagy akarja elfogadni, hogy sokat jelentett az Ő, saját kis villanása. Köszönök minden gondolatot és inspirációt, amit Tőlük, Tőletek kapok!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: print
Nyomtatás