Korunk fiatalsága, és bizony nem is csak a fiatalok az „udvarlás” igencsak különös formáját űzik napjainkban, szép számmal. Társkereső oldalakon teszik a szépet az Urak szívük Hölgyének, akik bizony ínycsiklandó képeken pózolnak, ígéretesen csücsörítő szájjal, be-, pontosabban kidobva mindent, ami vonzerejüket képezi. Megvallom, engem elszomorít, hogy ez minden. Igen, jól olvasod kedves olvasóm. Itt már el is dől minden. Maximum fokozni lehet a hatást egyre több és több képpel oly módon, hogy a végén már nincs is kedvük az ismerkedőknek a tényleges találkozáshoz.
A Férfiak, – véletlenül sem méltatva Őket – mindig is sexéhesebbek voltak, mint mi, Nők, tiszteletem a kivételeknek. Igényeiknek, vad vágyaiknak mi tudtunk határt szabni hosszú évezredeken keresztül. De mára sajnos megváltozott a Hölgyek nagy részének viselkedése, s itt is tiszteletem a kivételeknek. Kétségbeestünk, hogy lemaradunk életünk Férfijáról talán, s ezért gátlástalanul mindent megteszünk Nekik? Vagy csak egy kósza kufirc is divatba jött mára? De még ezért is harcolniuk kellett az Uraknak korábban! Felgyorsírjuk a folyamatot. Már nem kell küzdeniük egy randiért, az első csókért, s gyanítom az együttlétek is elveszíthették az áhított meghittséget. Csoda, hogy ilyen gyakran váltogatják partnereiket az ezen oldalon keresgélők? Vagy éppen ki sem mozdulva a lakásból „sexelnek egymással”?
A férfiak igénye változatlan. Mi, Nők változtunk. De vajon az elvárás rendszerünk is változott ezzel egy időben?
Jómagam, évekkel ezelőtt regisztráltam egy ilyen oldalra. Alapvetően kíváncsiságból, tervek nélkül. Majd mikor megláttam a számos kapcsolati státusz között a „csak levelezek” opciót, lelkesen belevágtam. Kommunikatív, s alapvetően a férfiúi mentalitást kedvelő lélek lévén úgy éreztem, ez házasságom és férjemhez való hűségem mellé még bőven belefér. Családomból, mindannyian képben voltak arról, hogy fent vagyok azon a portálon. Három felnőtt lányom és férjem is.
Az első hetek simán mentek. Örültem, hogy új emberekkel hozott össze az élet, s új megvilágításból olvashattam rólunk, Nőkről, a férfiak szemszögéből. Nem mondom, hogy olykor-olykor nem próbált meg közelebb férkőzni hozzám egy-egy fickó, de sikerült mindezt jól kezelnem, házasságommal kizárólagossá tennem, hogy én csak csevegni akarok.
A kellemes, már-már baráti hangvételű levélváltás mellett, sok újdonság és információ birtokába is kerültem a Férfiakról – saját megítélésem által – és a Nőkről – levelezőpartnereim tükrében – egyaránt.
Az eredmény érdekes, döbbenetes, korszakalkotó esetleg? Döntsd el Te, kedves olvasóm!
Végeredményben elmondhatom, hogy korunkban már nemhogy a sarkon magukat billegető pillangók, de idővel a mindent elárasztó porno oldalak is divatjamúltakká válnak. A napokban olyan játék jött szembe velem, ahol – miután kiválaszthatom szexuális identitásomat – eldönthetem kivel, milyen pózokban, mit művelhetek a virtualitás szintjén. Gondolom, magamnak biztosítva az áhított gyönyört otthon, „magányomban”, amivel alapvetően semmi gond, ha mellette akad olyan esemény is életemben, ahol érzem Párom illatát, ízét, érintését, s nem csupán agyam működteti ezen ingereket bennem. De ez, csupán egy vélemény. A sajátom.
A mai Férfiak és Nők elkényelmesedtek. Az Urak már nem kergetik hálóval –maximum megnézik- a lányokat az utcán, vagy a sarkon. Nem óhajtanak sem időt, sem pénzt költeni Rájuk. Hiszen minden, mindenki házhoz jön… S már nem kell a pornó oldalakat sem böngészniük. Az ide felregisztrált – s nem csak levelezgetni vágyó – Hölgyek szívesen kitárulkoznak, megmutatva mindent magukból, még mielőtt egy tényleges „első találkozás” létre jöhetne, vagy az első, szenvedélyes csók elcsattanhatna. Az Urak privát könyvtárba rejtik a csáberőt, s akkor is szívesen megmutatják, ha Te nem vagy rá kíváncsi. Így, véleményem szerint minden petárda eldurrogtatásra kerül már akkor, amikor még gyakorlatilag egymás nevével, vagy munkájával sincsenek képben a „párok”. Némelyek panaszkodnak, hogy itt nem lehet komoly kapcsolatra szert tenni, mert minden Nő, „túl odaadó”, fogalmaznak így! Míg a Férfiak mind „ugyanazt akarják”, hiszen a második mondatuk vagy még több képet követel a Hölgyről, aki éppen fennakadt hálójukon, vagy már a „Nálad vagy nálam” kérdését tárgyalja. Mindezt az éjszaka kellős közepén fáradtan, meggyötörten és több körösen kiábrándultan a másik nemből, a másnap előttünk álló munkára gondolva mindeközben. S mindannyian csodálkoznak, miért nem működik!
De vajon mi volt előbb a sexy kép, vagy az érte szóló ima?
A virtualitás megöli a randevút… Tudom, minden agyban dől el, de a XXI. században itt meg is reked a gyönyör? Maradjon a szingli lét vagy jöhet egy nem feltétlenül minden téren megfelelő, ámde mégiscsak létező párkapcsolat? S maradjon virtuális keretek közt, hogy egy perccel és forinttal se kerüljön többe, mint amennyit ér? S vajon kinek, mennyit ér? Ördögi kör ez, ami egyfajta függőséghez vezet, hiszen ma az egyik kínálja bájait, akármelyik nemet is képviseli, de holnap bejelöl egy újabb…No és lehet, a tegnapi lett volna az igazi?!? S azzal még nem is számolva, hogy az éjszakai hajsza, vadászat, a kialvatlanság, szinte mindig rossz döntésekhez vezet.
Nos részemről, viszonylag rövid időn belül eldöntöttem: Viszlát levelezgetés, üdvözöllek Kámaszútra!